KultúrKalandor

2015.júl.10.
Írta: Ifogur komment

A genti szárnyasoltár

A van Eyck fivérek legnagyobb dicsősége

gentioltar.jpg

Története

Az oltárt egy bizonyos Vyd Jodocus s neje rendelték meg a testvérektől 1426-ban. Hubert kezdte el, azonban halála után fivére, Jan vette át a megrendelést. Az oltár pontosan 1432. május 6-án készült el. A modern kori ember felmerülhet a kérdés, hogy pontosan melyik testvérnek mennyi része volt az elkészült remekműben. Egyesek szerint Hubertnek csak a vázlatok kidolgozására volt ideje, s minden mást öccse készített el; mások pedig úgy vélik, hogy a két fivér közösen kivitelezte a megrendelést, egészen Hubert haláláig, s csak onnan vette át teljesen a munkát Jan.

Ezt a képet sem kímélte az idők változása:

  • A vallásháborúk idején külön őrök vigyázták az oltárképet, nehogy a protestánsok – akik helytelenítették a templomok díszítését – megrongálják. 
  • II. József magyar király és német-római császár az oltár ábrázolásait helytelenítette. 
  • I. Napóleon francia császár elrabolta. Az oltárszárnyak csak az első világháború után kapcsolódhattak újra egymás mellé. 
  • 1934-ben néhány táblát elloptak és azóta csak másolat pótolja az eredetit.

Az alkotó(k)

A csodás oltár alkotói a van Eyck testvérek: Hubert és a később híresebbé vált Jan. Ők voltak a flandriai festészeti iskola megalapítói, meghonosították Németalföldön táblaképfestészetet, s őket tartjuk a flamand tájképfestészet előfutárainak és a flamand reneszánsz első képviselőinek.

Az alkotás

Olajfestékkel készült, 12 táblából álló, hatalmas szárnyasoltár.

Az oltáron közel 250 alak figyelhető meg. Nagyrészük bibliai alak, de helyet kapnak rajta egyszerű hívők, remeték, és fejedelmek is.

gentioltar_csukott.jpg

Hétköznaponként az oltárt becsukták, s a felső négy kép az angyali üdvözlet történetét adta ki. Az alsó rész belső két képe egyrészt Keresztelő Szent Jánost (bal oldalon), másrészt János apostolt (jobb oldalon) ábrázolta, de rendhagyó módon, szoborként. A két szélső táblán a megrendelő házaspár térdepel, imára kulcsolt kezekkel. Nagyon igényes és élethű ábrázolással állunk szemben. Legfelül a körívekben két próféta és két Szibülla, az erythreai szibilla és a cumae-i szibilla képe.

Ünnepnapokon az oltár mindig nyitva volt. A belső részen alul, középen van a fő kép: az Apokalipszis után az Isten bárányának lábainál fakad az élet forrása. Ez a kép a megváltás művét és az ezt imádó szentek seregét jeleníti meg. A két-két oldalszárnyon jobbról vezeklők, remeték, zarándokok, balról fegyveres lovagok és fejedelmek sietnek a szent hely felé.

A felső sorban, középen látjuk az Atyaisten életnagyságú, férfias szépsé
gű, gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon díszített köntösben trónoló alakját. Bizáncias jellegű, monumentális kép, mely igyekszik az Atyát hatalmasnak és valóban mindenhatónak ábrázolni. Gyakorlatilag ez a kép uralja az egész alkotást. Az Atyaisten a 14. századtól már nem a Fiú képében, hanem saját személyében, trónon ülve, kezében jogarral és glóbusszal jelent meg a képeken. A piros ebben a korban a határtalan isteni szeretet szimbolizálta.

kozep.jpgTőle jobbra Keresztelő János, balra pedig Szűz Mária ül, a következő két szárnyon szent Cecília orgonázó alakja és éneklő angyalok kara lászentcecilia.jpgtható.

A két legszélső, keskeny szárnyon Ádám és Éva meztelen alakja látható. A klasszikus kor görög művészei már aktmodell után dolgoztak. A középkorban azonban ez ritkaság volt és szélesebb körű gyakorlata csak a 15. századtól adam-tile.jpgkezdődik; egy ilyen ritka eset figyelhető meg Jan van Eyck genti oltárképén. Mindkét alak fölött egy-egy jelenet található Káin és Ábel történetéből. Ezeknek a képeknek is megvan a maguk jelentése: Ádám és Éva az ősbűnt testesítik meg, az első gyilkosság pedig az emberiség bűneire utal.

Az egész oltárra jellemző a reneszánsz megjelenése, úgymint szimbolika, elrendezés, aprólékosság vagy éppen a realisztikusra törekvő ábrázolásmód.

A képegyüttes megdöbbentő részletességgel lett megalkotva: minden egyes apró részlet ki van dolgozva, legyen az egy kicsiny virág, vagy egy alak arca.

Helye

Gent (franciául Gand, angolul Ghent, régiesen Gaunt) város Belgium flamand régiójában. Kelet-Flandria tartomány legnagyobb városa és központja. A város a Schelde és a Leie (francia nevén Lys) folyók találkozásán épült fel. A középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Jelenleg kikötője és egyeteme miatt ismert, s Észak Firenzéjeként is emlegetik.

 


Érdekességek

  • Az alkotásra nemcsak Napóleon vetett szemet: a II. világháborúban a nácik vitték el Gentből. Az eseményt a Műkincsvadászok /The monuments men/ című film is bemutatja. [a linkre kattintva elolvashatod a blogon a filmről készült bejegyzést ;) ]
  • Akinek a kezében már volt katolikus énekeskönyv, ú.n. Hozsanna, láthatta a benne lévő szentképengentioltar_illendoadameseva.jpg az oltár egyik képét: Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét ábrázoló táblát.
  • 1781-ben  József császár kijelentette, hogy Ádám és Éva meztelen alakjai nem illenek a szent helyekre, ekkor a gentiek az ősszülőket ábrázoló két táblát eltették egy raktárba. Egy "illendőbb" másolat került a táblák helyére, melyen mindkét csupasz alakot egy-egy lepel takar el.

 További képekért keresd fel a KultúrKalandor Pinterest oldalát! ;)

Műkincsvadászok /The Monuments Men/

Műtárgymenekítők a frontvonalban

monuments_men.jpg

Tartalom

Igaz történet alapján

A II. világháború egyben a világ legnagyobb, legszervezettebb műkincsrablásának a története is. A németek figyelme mindenre kiterjedt, és a meghódított országok gazdagságát is akarták. De ahol rablók vannak, ott zsaruk is kerülnek. Európa még lángokban állt, amikor Roosevelt elnök kiadta a parancsot, hogy küldjenek egy különleges egységet a Birodalomba. A feladatuk: a frontvonalak mögött ragadt műtárgyak visszaszerzése és biztonságos helyre juttatása. És megalakul minden idők legkülönösebb kommandója: hét múzeumigazgató, művészettörténész és kurátor fegyvert és felszerelést kap, hogy ellenséges területen járjon túl a nácik eszén, csempéssze nyugatra, amit bír, és ha lehet, maradjon életben.

Trailer:

Színészek és karakterjeik

Frank Stokes: George Clooney

James Granger: Matt Damon

Garfield: John Goodman

Richard Campbell: Bill Murray

Claire Simone: Cate Blanchett

Harpen: Diarmaid Murtagh

Jean Claude Clermont: Jean Dujardin

Donald Jeffries: Hugh Bonneville

Preston Savitz: Bob Balaban

 

Élménybeszámoló, nem filmkritika!

sajatvelemeny.jpgKönnyed családi tévézésnek indult az az este is, de mivel semmi nézhetőt nem találtunk, anyám(!) felvetette: Nézzük meg azt a kincsvadászos filmet! Nosza, a nővérem már kereste is, és bár elsőre húztam a számat (kinek van kedve este nyolckor egy komoly hangvételű filmhez?!), én is leültem közéjük.

Persze, anya az első fél óra előtt bealudt (szokása…), inkább másnapra halasztottuk, de akkor egyhuzamban végignéztük az egész filmet.

És megérte! Abszolút! Tény, hogy nem a legakciódúsabb alkotás a filmezés történetében (sőt, valaki szerint dögunalom, velük most bocs, de nem foglalkoznék…), és az is vitathatatlan tény, hogy nőként nem kifejezetten szeretem az öldöklős, csupa-vér-mindenhol-és-egész-végig-úszunk-az-izzadtságban-és-mocsokban filmeket. Ez a film, noha a II. világháborúban játszódik, nem tocsog a vérben. Vannak halálesetek, és „kimegyünk” a frontra is, de nem itt van a hangsúly. Aki esetleg azért szapulná a filmet, mert nem lövöldöznek benne folyamatosan, annak szeretném elmondani, hogy nem is ezért forgatták ezt a filmet. Aki ilyen jellegű moziélményre vágyik, azt hiszem, a Fury-val érdemes lenne próbálkoznia.

spoileralert.jpg

A film (számomra) jól operál az érzelmekkel: mindkét bajtárs halála tragikus és szomorú jelenet, a többiek kellő komolysággal és érzelmekkel állnak a dologhoz. Igen, ezek szomorú és megható jelenetek. De nem ezen van a fő hangsúly. Például én személy szerint sokkal jobban megrendültem érzelmileg, amikor azt láttam, hogy a nácik felégetik a maguk mögött hagyott műkincseket. Látni, ahogy egyméteres lángcsóvával veszik oda legalább négy-ötezer kép, ha nem több, pusztán a Führer kapzsisága és irigysége miatt… az erős sírhatnékot és üvöltési vágyat ébresztett bennem. Az is egy megdöbbentő tény volt, hogy milyen történelmi tényeket dob a film a gyanútlan néző elé. Tizenhatezer kép és műtárgy egyetlen bányában elrejtve?! Főleg, hogy közben legalább még 2-3 ilyen rejtekhelyet ismertek a szövetségesek… És amik nagy valószínűséggel ugyanilyen méretekkel rendelkeznek… Letaglózó egy rendes műkedvelő ember számára… A vásznon/képernyőn megjelenő remekművek viszont örömet keltenek az emberben, főleg, ha felismer közülük egyet-kettőt.

spoilervege.jpg

A csapat pedig, aki összeszedi a nyugati világ legcsodásabb műalkotásait, igazán szimpatikus. Sajnálatos módon nem ismerjük meg túlságosan egyik karaktert sem, mindről csak felületes képet tudunk agentiszarnyasoltar.jpglkotni, ennek ellenére jó nézni őket. Igazából mind amolyan „őrült tudósként” van jelen a csapatban, főleg, hogy gyakorlatilag bruges-imadonna_michelangelo.jpgkét mű körül forog igazán a csapat: az egyik a Michelangelo-féle bruges-i Madonna (balra), a másik pedig a csodálatos és hatalmas genti szárnyasoltár (jobbra).

A színészeket is jól válogatták össze; természetesen George Clooney-val az élen; de a többiek is hozzá szerintem a tőlük megszokott színvonalat.

Számomra a film legizgalmasabb jelente az volt, amikor a szövetséges szovjetek elől próbálták szintén menteni a műtárgyakat, és a legnagyobb fejfájást a csapat által oly nagyon áhított szobor és oltárkép-darab okozták.

A film persze Hollywood-hoz hűen jó kis happy end-del zárul, és végül is nem panaszkodhatunk, mert több ezer felbecsülhetetlen műtárgy menekült meg és került vissza jogos tulajdonosához a való életben is.

Ajánlom…

  • …ha szereted a gyönyörű műtárgyakat
  • …ha szereted a megdöbbentő történelmi tényeket
  • …ha szereted az izgalmakat viszonylag kevés vér nélkül
  • …ha érdekel a II. világháború fronton kívüli része is
  • …ha szereted George Clooney-t :)

Nem ajánlom…

  • …ha „tipikus” II. világháborús filmet keresel
  • …ha nem köt le a művészet
  • …ha nem szereted, ha kicsit lassú vagy akciómentes a cselekmény

Sarah Bernhardt

Elfeledett francia színészcsillag a 19-20. századból

Élete és munkássága

1844. október 24-én, Párizsban született, anyját Julie Bernhardtnak hívták, és ha a híresztelések igazak, kikeresztelkedett, holland származású zsidó kurtizán volt; így a kis Rosine apját az utókor (sem) ismeri. Bizosarahbernhardt2.pngny, Rosine, mert a később híres színésznő valódi neve ez volt.

A lány zárdában nevelkedett, ahonnan 1858-ban a párizsi konzervatóriumba ment. Pályafutása 1867-ben, a Gymnase Színházban kezdődött, de már öt évvel korábban, tehát 1862-ben a Comédie Française-ban tragikai ösztöndíj nyerteseként bemutatkozott. Később az Odéon tagja lett, s első nagy sikere a Victor Hugo által írt Ruy Blas c. drámája volt. A francia-porosz háborúból is kivette a részét: nem, mint katona, sokkal inkább ápolónőként; méghozzá a csatatéren.

1872-ben a Comédie Français társulat tagja lett, mégpedig mint kitűnő tragika. Erős színpadi szenvedély, a részletek mesteri, realisztikus ábrázolása jellemezte a játékát, s nagyon erősen volt képes hatni a közönség érzéseire. 1879-ben kezdte világkörüli útját, melynek első állomása London volt. Saját társulatával később a világ jelentős nagyvárosaiba is elutazott, Budapesten például többször is megfordultak.

Neve feltűnik Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében is.

1882-ben férjhez ment Ambroise Aristide Damala-hoz, akivel 1898-ig voltak házasok.

Párizsba visszatérvén megvette a Porte-Saint Martin-színházat, s nemcsak játszott benne, hanem fiával, B. Maurice-szal együtt, mint igazgató volt jelen a színház életében.

gismonda.png1900-ban megvette a Théâtre des Nations-t, s benne adta elő Victorien Sardou Toscáját és Cleopátráját. Leghíresebb szerepei a Jean Racine által írt Phaedra; az Andromaque; a Medea; a Hernaniban Donna Sol; a Kaméliás hölgyben Margit; vagy éppen Jeanne d'Arc. Férfiszerepeket is játszott, mint például Hamlet Shakespeare közismert drámájából. Színműíróként, szobrászként és festőként is próbálkozott. Kísérletezett továbbá a némafilmmel is.alfons_mucha_1896_la_dame_aux_camelias_sarah_bernhardt_1.jpg

Barátság fűzte korának csaknem valamennyi írójához, költőjéhez, például Oscar Wilde-hoz, Victorien Sardou-hoz,  Rostand-hoz. Színdarabjainak plakátjait 1895-től Alfons Muchával rajzoltatta, aki számára ez volt a nagy kitörési lehetőség.

Nemcsak nagy sikerei, hanem ugyanekkora bukásai is voltak; többször szerzett és bukott vagyonokat, az élete olyan volt, akár egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent.

Ahogy sok nagy művész, Sarah Bernhardt is elszegényedve halt meg, s lábát egy fertőzés miatt 1915-benamputálták. Ám amikor járni már nem tudott, ülős, fekvős szerepeket kerestetett vagy íratott magának. Egészen haláláig, 1923-ig aktív színésznő volt: 78 évesen is kiállt a színpadra.

1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.

forrás: Wikipédia - Sarah Bernhardt

 

További képekért keresd fel a Pinterest oldalt, ahol megtalálhatod ezeknek a képeknek az eredetijét, valamint a színésznő korabeli plakátjaiból egy kisebb válogatást!

 

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Az öt érzék ünnepe - könyvlapokon

borito_ejszakaicirkusz.jpgFülszöveg

A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzi semmi.
Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.

Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

sajatvelemeny.jpgÉn és a könyv

Most előre le kell, hogy szögezzem: én egészen egyszerűen odáig vagyok ezért a könyvért! Ötletes, kreatív, megkapó és lenyűgöző – dióhéjban.

2012 Húsvétján kaptam meg szüleimtől, és – amint később édesanya bevallotta- abszolút zsákbamacska volt. Ahogy minden lelkes tizenhárom éves, olvasni szerető gyerek, én is azonnal nekiugrottam, és… elvesztem benne. De sajnos, első olvasásra nem úgy, ahogy az ember jó értelemben használja. Belegabalyodtam, és nem értettem: most akkor ki kivel, mikor, miért és hogyan?! Persze később, kezdett összeállni a kép, de igazán jó, kiforrott véleményem második, harmadik olvasásra lett róla. Kezdtem átlátni a zűrzavarosnak tűnő szálakat, kezdtem megszeretni és megérteni a homályosnak látszó karaktereket, és kezdtem beleélni magam a könyvbe. Ha valami nagy hibája van ennek a könyvnek, akkor ez az: csak sokadik (sokadik alatt már a másodikat is lehet érteni az én olvasatomban) olvasásra áll össze a kusza massza édes krémmé.

Ám ez a kuszaság, bonyolultság lehet a regény nagy erőssége is. A cselekmény idő – és térbeli ugrálása miatt fontos az alapos, nyugodt tempójú kibontakozás, ugyanakkor soha nem maradunk történés nélkül. Ha nem a két legfőbb karakterrel történik valami, akkor a helyszínnel, vagy a másodlagos, harmadlagos főszereplővel.

A könyv pedig nemcsak abban egyedi, hogy ennyire ugrál és ennyire gubancos. A regényben több olyan fejezetecske is akad, ami egy-egy cirkusz sátrat mutat be, vagy pedig igyekszik behúzni magát az olvasót is az élménybe. Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a momentum: végre egy könyv, ami az olvasóval is törődik, nemcsak a szereplőivel!

De egyetlen jó ötlet sem érne semmit, ha nincsenek megfelelően érdekes, egyedi, rétegelt és szerethető karakterek. Nincs határozott jó vagy rossz, csak mindenáron győzni akaró mentorok és seregnyi szenvedő alany. A szerelmesek vonzalma meg van magyarázva, ha nem is teljesen egyértelmű, hogy miért szeretik így egymást. Fiatal embereknek kell súlyos, komoly döntést hozniuk, és ezek a karakterek kellően erősen ahhoz, hogy képesek legyenek dönteni és helyrehozni esetlegesen a hibájukat. Izgalmas az a két szereplő is, akik elindítják a könyv cselekményét, a homályos, soha-meg-nem-magyarázott „párbajt”. Érdekes, hogy sem mi, az olvasók, sem pedig a főszereplő párosunk Marco és Celia nem értik a szabályait annak a játéknak, amibe belekényszerítették őket. Merész húzás, bár nem biztos, hogy ez mindenkinek be fog jönni. És a főszereplők mellett ott sorakozik egy egész cirkusznyi, hasonlóan érdekes mellékszereplő is. Ha nagyon követelőzők lennének a rajongók, már legalább négy-öt könyvet írt volna az írónő a mellékszereplők előéletéről és a cirkuszban való életükről. Egyébként felbukkannak említőlegesen olyan karakterek is, akikkel ugyan soha nem találkozunk, de emlegetik őket.

Csakhogy a jó karakterek sem a levegőben lógnak ám: Erin Morgenstern a cirkusszal önmagával is egy mesés világot teremtett. Gondolj csak bele: elsőre a színek hiánya komorrá, unalmassá teheti a művet a felszínes néző számára, de ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a könyvbe, zsupsz! A fekete, a fehér és a szürke feltárja magát és a bennük rejlő kreativitást és a megannyi lehetőséget is. A cirkusz felépítése is eltér a megszokottól: nem egyetlen, hanem egész labirintusnyi sátorból áll, és a közöttük lévő ösvényeken is belebotolhatunk egy-egy produkcióba. A cirkusz szabálytalan érkezése és a szokatlan, éjszakai nyitva tartás sok-sok misztikumot csempész bele az amúgy is különleges cirkusz hangulatába. Nem mellesleg igazán jó markenting J

A regény egyébként igencsak tetszetősen van csomagolva is. A borító, ahogy maga cirkusz is, fekete, fehér és a szürke különböző árnyalatival van megrajzolva (itt elsősorban a magyar kiadásról van szó!!), a belső borító pedig fekete-fehér csíkos, ám ettől sajnos elkezd jojózni az ember szeme J. Viszont ami sokszor meglepi az embereket, ha meglátják a kezemben, az a lapok fekete éle szokott lenni. Igazán mutatós a könyvespolcon és az ember kezében egyaránt, ráadásul még kifejezetten passzol a könyv „látványvilágához” is, kiegészíti azt, és hozzátesz az élményhez.

Sajnos most jön a rettegett tábla, de egészen egyszerűen muszáj beszélnem róla! Nem hatalmas nagy cselekmény részletezés, de azért óvatosan.

spoileralert.jpg

Tehát, a végkifejlett… Valami egészen fantasztikus! Nagy csavar, elég váratlan is. Elég bonyolult, de pont ez benne a legjobb. A szálak összeérnek, és az egész elég megnyugtatóan lezárul, de elég necces, ha szabad így fogalmaznom. Rezeg a léc, és az olvasó nehezen dönti e, hogy ez most végül is heppiend, szomorú végkifejlett, vagy valami mesteri húzás, amitől egyszerre esik le az állunk, járnánk táncot vagy ütnénk a könyvet szétesésig. Úgy befejezni a játékot, hogy senki nem hal meg végérvényesen, de nem is maradnak életben, és kvázi Merlinként bezárni a szerelmeseket a cirkuszba… Bátor és mesteri húzás volt, olyan, ami mindenképpen erős reakciót fog kiváltani az olvasóból.

spoilervege.jpg

Elérhetőség

Bookline.hu: jelenleg (2015. 07. 06.) csak előjegyzésben kapható

Ajánlom…

  • …mindazoknak, akik igénylik, hogy valami szokatlant olvassanak
  • …azoknak, akik szeretik a krimik bonyolult cselekményvezetését, de nem akarnak lépten-nyomon vérben és/vagy hullákba botlani
  • …azoknak, akik nyitottak a kreativitásra

Nem ajánlom…

  • …azoknak, akik könnyen elvesznek a részletekbe
  • …azoknak, akiknek nincs idejük újraolvasni J
  • …azoknak, akik nem szeretik a puzzle-t J
  • …azoknak, akiket zavar a tér és az idő gyors váltakozása

 Ha olvastad a könyvet...

Ha nem olvastad...

Eva Kavian: Nem akartam vele élni

Váratlanul jött különleges olvasmányélmény

nemakartamveleelni.png

Fülszöveg

Volt-e időd meghallani, amit nem mondtam el neked?” - Sylviának elege van a megosztott szülői felügyeletből, elege a két lakás közötti ingázásból, nem akar minden második héten bejárónőként gályázni az apjánál, aki sosincs otthon, és aki alig foglalkozik vele és ikerhúgaival. Nem akar többé vele élni, és kész. Amikor telefonon felhívja, hogy bejelentse neki a döntését, nagy csattanás hallatszik. Sylvia tudja, hogy az apja meghalt. Miatta. Ha nem telefonál neki, életben maradt volna…

Én és a kösajatvelemeny.jpgnyv –véleménynyilvánítás

 

Ezt a könyvet a bizonyítványom mellé kaptam az osztályfőnökömtől. Valószínűleg csak random válogatta össze az osztály számára az olvasmányokat, mindenesetre kétlem, hogy az én ízlésemet ismerné, de hagyjuk. Ám az tény, hogy bár kezdetben kissé ódzkodtam a könyvtől – túl vékony, sose hallottam róla és a témája elsőre nem fogott meg – egy egyhetes tánctábor első másfél napján (a vonatúttal együtt) kiolvastam, és sokféle gondolatot ébresztettem bennem. Ha tehát különleges könyvélményre vársz, egy olyan olvasmányra, ami formabontó és nem megszokott: ezzel a kötettel érdemes próbálkoznod!

Formai, nézőponti szempontból egészen újszerű kiadvány, egészen más, mint a többi Vörös pöttyös könyv. Nem tinirománc, bár van benne némi szerelmi szál is, hanem megindító, sőt, akár megrázó lelki kaland.

Sylvia tizenhét éves, egészen átlagosnak mondható lány. Igazából csak pár dolog derül ki róla az egész könyvben: tizenhét éves, van két ötéves húga, a szülei különélnek, szereti a szappanoperákat és van egy Manu nevű szerelme. Nem tudjuk viszont, hogy hogyan néz ki, milyen zenét szeret, hogy néz ki Manu, egyáltalán, hol él: melyik városban/faluban, sőt, melyik országban? Sylvia német? Vagy francia? Vagy esetleg teljesen máshonnan származik? És be kell, hogy valljam: ezekre a kérdésekre teljesen felesleges válaszolni. Nem lényegesek. Abszolúte nem.

Az egész regény gyakorlatilag egyetlen hosszú monológ, néhol egy-egy, pár soros párbeszéddel megtarkítva. És ha megijednél attól, hogy nem kedveled a monológokat, a belső harcokat, hadd nyugtassalak meg: Sylvia stílusa gördülékeny és egyáltalán nem nehézkes, viszont feltárja a lány összetett érzéseit és gondolatait. A külvilág számára erős marad, ő az összeomló család bástyája, belül viszont küzd a halál és az elmúlás feldolgozásával. Nem zuhan össze, hanem elkezdi keresni az apját annak halála után, igyekszik megérteni és újra megszeretni az apját, aki mindig távol volt tőle és az egész családjától.

De nemcsak az apja halálát próbálja feldolgozni, hanem a szerelmét is, a saját érzését egy fiú iránt, a szakításukat, és annak lehetőségét, hogy újra együtt legyenek-e.

Összetett és érdekes dolgokat jár körbe Sylvia gondolataival tolmácsolva az írónő: a halál, különösen egy közeli szerettünk halála mindenkinek feladja az érzelmi leckét, viszont nagyon nehéz róla úgy beszélni, hogy ne legyen se túldramatizálva, se elbagatellizálva, a tinédzserkorosztály számára pedig még ennél is nehezebb. Sylvia karaktere (és a többiek is) életszerűek, ezért különösen szerethetőek és könnyű átérezni a gondolataikat és érzelmeiket.

Elérhetőség

Bookline.hu: 1999 Ft

Libri: 1899 Ft

Ajánlom…

  • …azoknak, akik szeretnek komoly témákon filozofálgatni
  • …azoknak, akik egy rövid, de komoly témájú könyvet keresnek
  • …azoknak, akik szeretnek gondolkodni a könyveken
  • …azoknak, akiket érdekel, hogy egy ember hogyan tud feldolgozni bizonyos élethelyzeteket tinédzser korban
  • …azoknak, akik megpróbálkoznának egy nehezebb lélegzetvételű könyvvel
  • ...azoknak, akik szeretik az újfajta nézőpontokat

Nem ajánlom…

  • …azoknak, akik nem szeretnek a szereplők belső gondolataival foglalkozni
  • …azoknak, akik nem bírják, ha egy könyvnek nyomott a hangulata
  • …azoknak, akik a könnyed szórakozást szeretik
  • …azoknak, akiket zavar, hogy nem ismernek minden vagy legalábbis fontos részletet
  • ...azoknak, akik nem szeretik a hagyományostól eltérő szemszögű könyveket

 Ha olvastad a könyvet...

Ha nem olvastad...

süti beállítások módosítása